|
Félév
Ismét eltelt egy félév. Egy félév, ami tele volt nehézséggel, könnyedséggel, szomorúsággal, vidámsággal, na és persze sok-sok izgalommal. Nem volt egyszerű félév. Az iskola rengeteg kihívásnak felelt meg.
Szeptember 17. – Önzetlenség napja. A VÁROS összefogott, hogy egy nemes ügy érdekében segítsen, ez sikerrel járt. Örömöt szerezhettünk, boldogságot és nem utolsó sorban egy hatalmasat bulizhattunk. A szervezés, mint ahogy általában semmi, nem ment simán. Borzasztóan meg kellett dolgozni a célért. Sok volt az idegeskedés, feszültség, de ez mind nem volt hiába. Sikerült. Egy osztály, egy iskola, egy város, egy család. Büszkék lehetünk.
Véget ért ez az időszak, ámde koránt sem zárult még le a félév. Számos versenyen vagyunk túl, jó eredményekben gazdag versenyeken. A tanárok elégedettek lehetnek. Mi diákok is azok vagyunk.
Iskolánk művészeti szekciója sem elhanyagolható. A Vajda Színpad már az első félévben több fellépésen is túl volt és nem kevés pozitív visszajelzéssel gazdagodott. Először egy hagyományos Október 6-i városi megemlékezést tartottunk és egy a Szociális Otthonnak szánt remek műsort, és egy hagyományt teremtő előadással a Budaörsi Posta Logisztikai Központ épp nyugdíjba vonuló munkatársait leptük meg. Szintén nagy sikerrel.
Persze ne felejtsük ki iskolánk énekeseit sem, akik szintén részt vettek az imént felsorolt valamennyi kulturális programban és remek teljesítményük szintúgy nagy sikert aratott.
Eltelt szeptember, eltelt október s november is, de még volt hátra egy december, mely szintén megérdemli, hogy kiemeljük 1-2 programját. Eljött a karácsony, tehát újabb eseménysorozat következett. Esett a hó, sültek a sütik, főttek a finomabbnál finomabb ételek, díszítették a fákat és mi énekeltünk. Van-e szebb, a csodálatos s meghitt karácsonynál, a szívből szóló dallamoknál? Lehet-e bármi mással nagyobb örömet szerezni, mint egy szívből jövő ajándékkal, a szeretettel? Mi megadtuk ezt és rendkívüli boldogsággal töltött el bennünket. A Szociális Otthon ismét meghívott minket, hogy lepjük meg a gondozottakat és a gondozókat s mi szívesen tettük. Nagyon aranyosak voltak és hihetetlenül jó volt látni, ahogy örültek nekünk. Örömet szerezhettünk és szinte semmibe nem került csupán kitártuk a szívünket és hagytuk, hogy a szeretetből, amit szívünkben hordozunk, mindenki kaphasson.
Nagyon szép félévet hagytunk magunk mögött, melyet úgy érzem, sosem feledünk majd, hiszen ez lehetetlen. Remélem az előttünk álló idő is így telik majd el.
Csévi Alexandra
11. A osztályos tanuló
|
